Röviden: A párkapcsolati vitáink stílusát nem a partnerünk „provokálja ki". Egy gyerekkorban tanult forgatókönyvet ismétlünk arról, hogyan reagáljunk feszültség idején. Terrence Real pszichoterapeuta szerint már maga a felismerés elkezdi megtörni a mintát.
Ugyanaz a vita, csak más arcokkal. Ő közeledik, te visszahúzódsz. Vagy éppen fordítva.
Ismerős a forgatókönyv, mégis úgy érzed, mintha nem is te írtad volna. Van rá jó okod: nagy részét tényleg nem te írtad.
Miért ismételjük a szüleink veszekedéseit?
A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: a konfliktust is tanuljuk, ahogy a járást vagy az anyanyelvet. Gyerekként éveken át figyeltük, mit csinálnak a szüleink, amikor feszültség támad kettejük között.
Ez lett az első és legmélyebb mintánk arról, hogyan „kell" kapcsolódni akkor, amikor nehéz. Nem elmélet volt, hanem a mindennapi valóság, amiből azt szűrtük le, mi a normális.
Ezért nem véletlen, hogy felnőttként ugyanazokat a reakciókat futtatjuk le. A test hamarabb reagál, mint ahogy a fejünk eldöntené, hogyan szeretnénk viselkedni. Erről a mélyen bevésődött kapcsolódási térképről bővebben is írtunk a kötődési stílusokról szóló cikkünkben.
Mi az az üldöző-menekülő dinamika?
Az üldöző-menekülő dinamika (angolul pursuer-distancer) a párkapcsolati veszekedések egyik leggyakoribb koreográfiája. Az egyik fél a közelséget hajszolja, kérdez, kritizál, tisztázni akar, a másik pedig egyre inkább visszahúzódik, elhallgat, kimegy a szobából.
A csapda az, hogy a két reakció egymást erősíti: minél jobban üldöz az egyik, annál inkább menekül a másik, és fordítva. Senki nem „gonosz" benne, mindketten csak azt teszik, amit valaha megtanultak a feszültség kezelésére.
Terrence Real a könyvében három visszatérő párkonfliktus-típust ír le: azokat, akik folyton veszekednek, azokat, akik távolságot tartanak, és a kevert típust, ahol az egyik fél kiborul, a másik bezárkózik. A legtöbb pár magára ismer valamelyikben.
Mit mond Terrence Real a párkapcsolati mintákról?
Terrence Real amerikai családterapeuta Mi című könyvében (angol eredeti: Us: Getting Past You and Me, magyarul 2023) azt állítja, hogy gyerekkori sebeinket és modelljeinket hurcoljuk be a felnőtt kapcsolatainkba. Ahogy a könyv magyar részletében (Olvass bele) olvasható, Real szerint „mindannyian a megoldatlan problémáinkat magunkkal hurcolva házasodunk össze".
A könyv egyik esetpéldája egy férfiról szól, aki dührohamokkal gyötörte a párját. A terápián derült ki, hogy öntudatlanul a mostohaanyja hanghordozását és viselkedését ismételte. Amikor ezt felismerte és néven nevezte, a dühkitörései abbamaradtak.
Real szerint a kulcs az, hogy egy vita hevében észrevegyük, személyiségünk melyik része van éppen jelen: az alkalmazkodó gyermek, aki a régi forgatókönyvet játssza, vagy a bölcs felnőtt, aki választani tud. A magyar kiadás a Libri kínálatában is elérhető.
„A szerelem olyan, mint egy csőgörény: felszínre hozza a lelkünk mélyéről a be nem gyógyult sebeket."
Terrence Real: Mi
Hogyan törd meg a mintát?
A jó hír, hogy a felismerés önmagában elkezdi lazítani a régi forgatókönyv szorítását. Nem a partneredet kell megváltoztatnod, hanem a saját szerepedet kell meglátnod a táncban.
3 lépés, amit ma elkezdhetsz
- Nevezd meg a szereped. A következő vitánál kérdezd meg magadtól: én most üldözök vagy menekülök? Már a puszta felismerés kizökkent a robotpilótából.
- Keresd meg az eredetét. Kire emlékeztet ez a reakció a gyerekkori családodból? Kinek a hangját hallod, amikor felmegy benned a pumpa?
- Válaszd a szünetet. Feszültség idején egyetlen lassú levegővétel is elég ahhoz, hogy a bölcs felnőtt vegye át a szót az alkalmazkodó gyermek helyett.
Ez a fajta önmegfigyelés az, amiről a generációs minták ismétléséről szóló írásunkban is szó van, és amit Csernus Imre is más szemszögből boncolgat. Ha pedig a napi pár perces önismereti rutin vonz, a Cseppnyi Fény kártyacsomag pontosan erre a lassításra és önmegfigyelésre épül.
Ha szeretnéd napi szinten edzeni a felismerést, mielőtt a régi minta átveszi az irányítást, a Pozitív Cseppek Cseppnyi Fény kártyacsomagja ehhez a napi pár perces gyakorláshoz készült.
Gyakori kérdések
Mi a különbség az üldöző és a menekülő fél között?
Az üldöző fél a közelséget hajszolja feszültség idején: kérdez, tisztázni akar, néha kritizál. A menekülő fél visszahúzódik: elhallgat, kivonul, teret keres. A kettő gyakran egymást erősíti, és a szerepek pár között váltakozhatnak is.
Tényleg a szüleimtől örököltem a veszekedős stílusomat?
Nem génekről van szó, hanem tanult mintáról. Gyerekként a szüleink konfliktusait figyelve tanultuk meg, mi a „normális" reakció feszültségre, és ezt visszük tovább, amíg tudatosan felül nem írjuk.
Mennyi idő alatt változik meg egy ilyen minta?
Erre nincs pontos menetrend. A felismerés azonnal segít, de a régi automatizmus átírása heteket-hónapokat, kitartó és ismételt gyakorlást igényel. A lényeg az irány, nem a sebesség.
Segít, ha csak én dolgozom a mintán, a párom nem?
Igen. Real szerint a saját szereped megváltoztatása már önmagában átrendezi a dinamikát, mert a másik félnek is új helyzethez kell alkalmazkodnia. Erről szól a Sue Johnson párkapcsolati megközelítését bemutató cikkünk is.
Olvasd tovább
- Gottman négy lovasa: a válás 4 előrejelzője
- Kötődési stílusok a tudomány tükrében: Bowlbytól a felnőtt párkapcsolatokig
- Miért ismétlem az anyám mondatait? Generációs minták
Frissítve: 2026-09-20
