Egyszer megesküdtél magadnak, hogy másképp fogod csinálni. Halkabban szólsz a gyerekhez. Nem mondod azt, amit annyiszor hallottál: „azért, mert én mondtam." Nem hagyod, hogy a fáradtság beszéljen belőled.
Aztán egy szerda délután meghallod magad. És ott van a saját szádból egy mondat, amit harminc évvel ezelőtt hallottál először. Pontosan ugyanazzal a feszült hanglejtéssel.
Ez a pillanat nem hibáztatni való. Ez egy nagyon emberi pillanat, és van rá magyarázat. Ha kíváncsi vagy, hogyan épülnek be ezek a minták, érdemes elolvasnod: Miért ismétlem anyám mondatait?
A kötődési minták a tudatosság előtt érkeztek
John Bowlby brit pszichiáter az 1950-es években alapozta meg a kötődéselméletet. A lényeg egyszerű: az, ahogy az első három évben szóltak hozzád, az nem emlékként raktározódott el. Belső modellként raktározódott el. Egy működési sablonként arról, hogy mi a normális, mit várhatsz másoktól, és hogyan reagálj te magad a közelségre.
Ezért nem tudod „csak úgy elhatározással" felülírni. A logika nem ér oda – mire eldöntöd, mit akarsz mondani, a régi minta már elhagyta a szádat.
Steigervald Krisztián egy mondata, ami sokat segít
A magyar pszichológus generációkutató szerint a legtöbb anya nem azzal küzd, hogy nem tudja, mit akar másképp csinálni. Hanem azzal, hogy amit megtanult, az erősebben szólal meg fáradtan, mint amit szeretne tanulni.
Ez nem akarat kérdése. Ez kapacitás kérdése. Amikor kimerült vagy, az agyad a legrégebbi, legbeépültebb mintát fogja előhívni. Mert az kerül a legkevesebb energiába. Erről bővebben olvashatsz itt: Feltételes szeretet mint generációs minta.
Mit lehet ezzel kezdeni a gyakorlatban?
Három dolog jött ki a kutatásokból és a klinikai gyakorlatból, ami működik:
Nevezd meg, amit hallasz magadtól. Nem szégyenből, hanem észrevételből. „Most anyám hangját hallom." Ez nem oldja meg, de szétválasztja a régit a maitól. A felismerés pici rés, és ebbe a résbe befér az új döntés.
Készíts elő egy mondatot előre, amit használni akarsz a régi helyett. Nem improvizálva, hanem hidegen, nyugodt délután. Pszichológusok ezt „kognitív előregyártásnak" hívják. Fáradtan nem fogsz új mondatot kitalálni. Felmondod, ami készen van.
Vedd komolyan a saját regenerációdat. Mert ha üres vagy, a régi minta fog beszélni. Ez nem önzés, hanem rendszerszintű döntés a családban.
A gyerekednek nem tökéletes anyára van szüksége
Donald Winnicott pszichoanalitikus a „jó-elég anya" fogalmát vezette be. A gyereknek nem hibátlan szülőre van szüksége, hanem olyanra, aki észreveszi, mikor téved, és visszafordul. A javítás többet ér, mint a hibátlanság.
Tehát ha meghallottad magadtól anyád egy mondatát, és utána odamentél a gyerekedhez azzal, hogy „bocs, ezt nem így akartam mondani", akkor a gyereked életében megtörtént valami, ami a te életedben nem feltétlenül történt meg. Ez nem kicsi dolog. Erről többet olvashatsz itt: Anyaseb és generációs minta.
A változás generációkon át történik, nem hetek alatt
Ha ezt a folyamatot komolyan veszed, a Anya és gyerek páros csomag ehhez ad mindennapi keretet. Két kártyacsomag, egy reggeli rituáléban. Te a sajátodat húzod, a gyereked az övét. Ugyanaz a két perc, két különböző életkor. Este meg lehet beszélni, ki mit kapott.
Nem ez fogja megoldani a generációs mintákat. De adni fog egy ismétlődő pillanatot a napodba, amikor nem a régi sablon vezet, hanem te magad. Ha inkább csak saját magadnak keresnél támogatást, a Cseppnyi Fény női önbizalom kártyacsomag ebben lehet a társad.
