Egy ügyfél nemrég azt mondta egy beszélgetés végén: „Tudom mit kell tennem. Csak nem érzem magam elég jónak hozzá."
Ebben a mondatban benne van minden, amit az önbizalomról félreértünk. Hogy érzés. Hogy vagy van, vagy nincs. Hogy aki magabiztosnak születik, az fog elboldogulni az életben, a többi meg csak küzd.
Carol Dweck stanfordi pszichológus három évtizedet töltött ennek a tévedésnek a feltárásával. A Mindset című könyvében világosan leírja: az önbizalom nem belső állapot, hanem viselkedési minta. Egy képesség, amit a használat erősít, és az elkerülés gyengít. Mint az izom.
Miért érzed mégis úgy, hogy az érzéseid vezetnek?
Mert a belső kritikus hang gyorsabb, mint a tudatos gondolat. Egy gyors „nem fog menni" üzenet befut, mielőtt egyáltalán végiggondolnád, mi a feladat. Ez nem gyengeség. Ez automatizmus, amit valahol megtanultál.
Erről bővebben olvashatsz a belső kritikusról és a szégyenről szóló cikkünkben.
Brené Brown sebezhetőség-kutató a saját TED-előadásában mondja: „Az önbizalom annak a gyakorlata, hogy elhiszem, képes vagyok azzá válni, akivé szeretnék." Nem annak a gyakorlata, hogy érzem magam kompetensnek. Hanem annak, hogy cselekszem, mintha az lennék. Az érzés utána jön.
Mit jelent ez a hétköznapokban?
Azt, hogy nem kell megvárnod, amíg „készen állsz". Mert az érzés, hogy készen állsz, nem fog megérkezni a semmiből. Megérkezik abból, hogy elkezdesz olyan apró döntéseket hozni, amelyek egy magabiztosabb verziód felé visznek.
Az önbizalom fejlesztéséről mint képességről és a arról, hogy az önbizalom nem érzés szóló cikkeinkben ezt részletesebben is kibontjuk.
Néhány ilyen apró, ismételhető döntés lehet:
- „Ma reggel kérni fogok valamit, amit eddig nem mertem."
- „Leírom magamnak, mit csináltam jól ezen a héten."
- „Nem mondok automatikusan igent arra, amit nem akarok."
Ezek nem nagy gesztusok. Ezek apró, ismételhető döntések, amelyek átírják a belső statisztikát: én az vagyok, aki ki tudja mondani, mit akar.
Miért nehéz egyedül?
Mert a belső kritikus hang nem áll le csak attól, hogy felismered. Kell mellé egy ellensúly. Valami, ami minden reggel emlékeztet egy másik szempontra. Egy mondat az asztalon, egy kártya a kezedben, egy gondolat, amit nem te találtál ki, de amit elfogadsz mértékadónak.
A pszichológiai kutatás ezt „kognitív horgonyzásnak" hívja. Ha minden reggel ugyanazt a típusú gondolatot futtatod át az elméden, az idővel beépül a háttérzaj alá. Nem azonnal. De néhány hét után észreveszed: kicsit lassabban érkezik az „úgyse fog menni", és kicsit hangosabban a „nézzük, mi lesz."
Erről a mechanizmusról részletesebben olvasol a miért működik a reggeli kártyahúzás és a mi az az affirmáció cikkeinkben.
Az önbizalom egy gyakorlat, nem egy állapot
Ha ezt a megközelítést szeretnéd a mindennapjaidba építeni, a Cseppnyi Fény női önbizalom kártyacsomag pontosan ehhez a napi pár perchez készült. Nem motivációs idézetek gyűjteménye. Életcoach által megfogalmazott gondolkodási keretek, amelyek egy-egy kérdéssel arra emlékeztetnek, hogy a magabiztosság nem belül érkezik, hanem a viselkedésedből épül.
Ha ajándékként keresnéd, a női önbizalom ajándékdoboz is remek választás.
Nem alakít át egyik napról a másikra. Ha viszont adsz neki napi két percet, idővel egy picivel hangosabb lesz az a hang, amelyik szerint képes vagy.
Ha a generációs minták szerepe is érdekel abban, hogyan alakul ki az önbizalmunk, ajánljuk a generációs minták és a ne tűnj ki – generációs minta és önbizalom cikkeinket.
