Ha anyaként már elgondolkodtál azon, hogy a gyereked miért látja ennyire másképp a világot, mint te, és közben azt is szeretnéd érteni, mit mond minderről a kutatás, nem csak a szomszéd vagy az internetes kommentfolyam, akkor előbb-utóbb találkozni fogsz Steigervald Krisztián nevével. Ő ma Magyarország egyik legismertebb generációkutatója, akinek előadásait szülők és pedagógusok ezrei hallgatják, könyvei pedig sorra jelennek meg a generációk közötti megértésről. Ebben a cikkben tényszerűen, mégis anyaszemmel mutatjuk be, ki ő, mivel foglalkozik a generációkutatás, és mit jelenthet mindez a te konyhádban, a te estéidben, a te gyerekeddel.
Ki Steigervald Krisztián? Egy kutató, aki a különbségeket fordítja le
Steigervald Krisztián 1999-ben szerzett közgazdász diplomát, majd nyolc évig dolgozott egy nemzetközi piackutató cégnél, ahol több pozícióban is megfordult, és ez idő alatt kezdte meg pszichológiai tanulmányait is. A generációk kutatásával nagyjából két évtizede foglalkozik, az utóbbi években pedig már főállásban járja az országot: szülőknek, pedagógusoknak, vezetőknek és cégeknek tart előadásokat, workshopokat és tréningeket arról, hogyan értheti meg egymást több, egészen különböző korszakban szocializálódott generáció.
Ami miatt anyaként különösen érdemes rá figyelni, az az, hogy ő maga is kétgyermekes apa, és saját bevallása szerint a gyerekein keresztül, a mindennapokban is látja azt, amit kutatóként mér és leír: például azt, ahogyan a digitális eszközök átrendezik a gyerekek figyelmét. Vagyis nem kívülről osztja az észt a szülőknek, hanem belülről, érintettként beszél, és talán ezért is olyan megengedő a hangneme. Előadásaiban visszatérő gondolat, hogy a generációs különbségek nem jók vagy rosszak, mert nincs olyan, hogy egyetemes normalitás, és ez a mondat sok szülő válláról vesz le egy régóta cipelt terhet.
Mi az a generációkutatás, és miért nem skatulyázás?
A generációkutatás azt vizsgálja, hogyan formálják a történelmi, technológiai és kulturális változások egy-egy korosztály gondolkodását, értékrendjét és kapcsolódási módjait. A ma használt felosztás szerint beszélünk veterán, baby boomer, X, Y, Z és alfa generációról, és már érkezik a béta is, amelynek tagjai a mesterséges intelligenciával együtt nőnek majd fel. Steigervald többször hangsúlyozza, hogy a generációs hovatartozás nem egy doboz, amibe valakit be lehet zárni, hanem inkább egy közös tapasztalati háttér, amely valószínűbbé tesz bizonyos működésmódokat, de senkit nem határoz meg teljesen.
A munkásságának egyik kulcsfogalma az origó. Eszerint az életünk legelső éveiben megtapasztalt világ lesz a belső nullpontunk, amihez később mindent viszonyítunk: aki adásszünetes tévé mellett nőtt fel, annak a várakozás természetes, aki viszont olyan világba született, ahol minden tartalom azonnal elindul, annak a türelem nem alapfelszereltség, hanem tanulandó képesség.
Ezért mondja azt is, hogy igazuk van a pedagógusoknak, amikor türelmetlennek látják a mai gyerekeket, csakhogy ez nem a gyerekek hibája, hiszen egy hipergyors világba születtek bele. Anyaként ebből az következik, hogy amikor a gyereked századszor kérdezi meg, mikor lesz már kész a vacsora, nem neveletlenséget látsz, hanem egy másik origót, és ez a felismerés önmagában is sokat szelídít a hétköznapokon.
Steigervald Krisztián könyvei: három lépcső a megértés felé
Az első kötet, a Generációk harca, alcíme szerint arra keresi a választ, hogyan értsük meg egymást. Ez a könyv letisztítja a generációkról az igaztalan sztereotípiákat, bemutatja, milyen történelmi és technológiai hatások formálták az egyes korosztályokat a veteránoktól az alfákig, és amellett érvel, hogy a különbözőség nem fenyegetés, hanem megérthető adottság.
A folytatás, a Generációk harca a figyelemért, már egy szűkebb, de anyaként talán még húsbavágóbb témát jár körül: azt, hogy a digitális környezet hogyan alakítja át a figyelmünket, a tartalomfogyasztásunkat és az emberi kapcsolatainkat, kommunikációs, pszichológiai és pedagógiai szempontok mentén. Steigervald egy interjúban úgy fogalmazott, hogy nem azt propagálja, hogy a huszonegyedik században lenullázzuk a digitális kapcsolódást, hanem azt, hogy vegyük észre a saját függéseinket, és hozzunk tudatos döntéseket arról, mikor és hogyan használjuk az eszközeinket.
A harmadik könyv, a Szülői generációk harca, alcíme szerint pedig már azt kérdezi, hogyan értsük meg magunkat. Ez a kötet az úgynevezett szendvicsgenerációról szól, vagyis azokról a nagyjából harminchét és hatvanöt év közötti felnőttekről, akik egyszerre szülei a saját gyerekeiknek és gyerekei a saját szüleiknek.
Arról ír, hogyan hatott ránk a rendszerváltás, a kulcsosgyereklét, a hiánygazdaság és a sok egyedül töltött délután, és hogyan lett mindebből az a szülői mintázat, amit ma követünk. Ha csak egyetlen könyvét olvasnád el anyaként, sokak szerint ez az, amelyik a legmélyebben rólad is szól, nem csak a gyerekedről.
Figyelem, képernyő, türelem: mit mond a kutató a mai gyerekekről
Steigervald egyik legtöbbet idézett megállapítása, hogy világszerte mérhetően csökken a koncentrációs képesség, és ez nem szándék vagy jellem kérdése, hanem a folyamatos ingerekkel teli médiakörnyezet következménye, amely a gyerekek még fejlődő idegrendszerére is hat. A mai fiatalok gondolkodása az ő leírása szerint kevésbé lineáris, inkább ugráló, hálózatos, ami az idősebb generációk számára szokatlan, de önmagában nem rosszabb, csak más.
A képernyők kapcsán a megközelítése feltűnően mentes a riogatástól. Egyik előadásában úgy fogalmazott a telefonjainkról, hogy nem tudjuk lerakni őket, mert benne van az életünk, de térben és időben korlátozni lehet a használatukat. Vagyis nem a teljes tiltásban hisz, hanem abban, hogy legyenek a család életében képernyőmentes helyek és idősávok, és ami talán a legfontosabb, hogy ez a felnőttekre is vonatkozik, mert a gyerek a szülő példájából tanul.
Szerinte a határok kijelölése szülői feladat, mert a gyerek kizárólag így tanulja meg, hogy a digitális térnek van eleje és vége. Emellett azt is gyakran elmondja, hogy meggyőződése szerint a huszonegyedik század legfontosabb képessége az önismeret lesz, mert csak az tudja tudatosan kezelni a technológiát és elfogadni a másik ember másságát, aki előbb a saját működését látja tisztán.
Anya és gyerek Steigervald Krisztián szemléletében: két origó, egy otthon
Ha mindezt az anya-gyerek kapcsolatra fordítjuk le, három csendes üzenet rajzolódik ki.
- Az első, hogy a gyereked nem a te gyerekkorod elromlott változata, hanem egy másik világ szülötte, akinek a működése a saját korában teljesen logikus.
- A második, hogy te magad is egy generáció tagja vagy, a saját origóddal, hiányaiddal és erőforrásaiddal, és amikor például többet engedsz meg a gyerekednek, mint amennyit annak idején te kaptál, abban Steigervald szerint gyakran a saját gyerekkorunk kompenzálása dolgozik, ami nem bűn, hanem megérthető emberi működés.
- A harmadik pedig, hogy a generációkat nem az köti össze, amiben különböznek, hanem az, ami közös bennük: a közös élmények, a közös figyelem, a közös rituálék.
Ez utóbbi a kutatás nyelvén talán szárazon hangzik, a gyakorlatban viszont nagyon is kézzelfogható: minden olyan ismétlődő, kicsi együttlét, amelyben anya és gyereke ugyanarra figyel, hidat épít a két origó közé, és ezek a hidak nem egyik napról a másikra, hanem lassan, rétegenként erősödnek meg. Egy ilyen apró, ismétlődő együttlét lehet például egy esti közös kártyahúzás a pozitív megerősítő kártyákkal.
Gyakorlati elvitel: öt apró lépés, ha közelebb mennél a témához
- Hallgass meg egy előadást vagy interjút Steigervald Krisztiánnal, és figyeld meg, hol ismersz magadra, válaszkényszer nélkül.
- Ha olvasnál tőle, anyaként a Szülői generációk harca lehet jó kezdés, mert előbb téged segít megérteni, és onnan könnyebb a gyereked felé fordulni.
- Térképezd fel a saját origódat: idézz fel három meghatározó gyerekkori élményt, és nézd meg, hogyan köszönnek vissza a mai elvárásaidban.
- Válasszatok egyetlen képernyőmentes helyet vagy idősávot otthon, és tartsátok mindannyian, felnőttek is, mert a példa többet tanít minden szabálynál.
- Vezessetek be egy pár perces, ismétlődő közös rituálét a gyerekeddel, és engedd meg magadnak, hogy néha kimaradjon, mert nem a tökéletesség építi a hidat, hanem a visszatérés.
Ehhez az utolsó lépéshez ajánljuk jó szívvel a Pozitív Cseppek Anya+gyerek csomagját (Önbizalom), azért pont ezt, mert kész, pár perces közös megerősítő rituálét ad anyának és gyereknek, vagyis pontosan azt a fajta ismétlődő, közös figyelmet teremti meg, amelyről a generációkutatás is azt mondja, hogy összeköt.
Záró gondolat
Steigervald Krisztián munkásságának talán legfontosabb üzenete anyák számára, hogy a megértés nem a különbségek eltüntetésével kezdődik, hanem azok elfogadásával, és hogy ebben a folyamatban a saját magunk megismerése legalább olyan fontos, mint a gyerekünké. Nem kell hozzá kutatóvá válnod, elég, ha kíváncsi maradsz, és napról napra picivel több közös pillanatot engedsz be a hétköznapjaitokba.
Ha szeretnétek ehhez egy kedves, kézzelfogható keretet, az Anya+gyerek csomagot most a CSEPP10 kóddal 10% kedvezménnyel rendelheted meg a pozitivcseppek.hu oldalon. Nem ígér csodát, csak egy közös, mindennapos pár percet, és a hidak pont ilyen percekből épülnek, lassan, a ti tempótokban.
