Ha valaha hallottál már egy Csernus Imre előadást vagy olvastad valamelyik könyvét, valószínűleg ismerős az az érzés, amikor egy mondat hirtelen rólad szól, és nem tudod nem észrevenni magad benne. Dr. Csernus Imre pszichiáter évtizedek óta arról beszél, hogy az őszinteség önmagunkkal nem büntetés, hanem kapu, és hogy a változás nem egyetlen nagy elhatározásból, hanem sok apró, vállalt döntésből áll össze. Ebben a cikkben az ő szemléletéből indulunk ki, és lefordítjuk olyan kis lépésekre, amiket egy elfoglalt nő vagy édesanya is el tud kezdeni, ma, csendben, a saját tempójában.
Ki az a Csernus Imre, és miért érdemes a gondolataira figyelni
Csernus Imre 1966-ban született a vajdasági Verbászon, orvosi diplomáját a budapesti Semmelweis Egyetemen szerezte 1992-ben, majd pszichiáterként éveken át szenvedélybetegekkel dolgozott. Az ország a Viasat3 csatornán futó Bevállalja? című műsorból ismerte meg, ahol nyers, szembesítő stílusa sokakat megosztott, ugyanakkor rengeteg embernek adott első lökést ahhoz, hogy egyáltalán elkezdjen a saját életére kérdéseket feltenni. Könyvei, köztük a Drogma, A férfi, A nő és a Főnix, mind ugyanarra a magra épülnek: addig nem tudunk jól szeretni, jól dolgozni és jól élni, amíg nem vagyunk hajlandóak őszintén ránézni arra, kik vagyunk és miért döntünk úgy, ahogy.
A hivatalos oldalán olvasható mottója így szól: „Nem hiszek a reménytelen esetekben. Mindig van kiút!" Ez a mondat azért fontos, mert nem csodát ígér, hanem irányt. Nem azt mondja, hogy holnapra minden megoldódik, hanem azt, hogy van merre elindulni, és hogy az elindulás a miénk.
Amit Csernus Imre az őszinteségről tanít, és hogyan kezdj hozzá
Csernus Imre egyik sokat idézett gondolata szerint az önismeret valójában az érzelmi intelligencia fejlesztése és annak következetes átültetése a hétköznapokba. Vagyis nem elvont fogalom, hanem gyakorlat: az, ahogyan egy fárasztó nap végén reagálsz, ahogyan kimondod vagy lenyeled, ami bánt, ahogyan döntesz arról, mire mondasz igent és mire nemet.
Az őszinteség önmagunkkal sokszor azért nehéz, mert attól félünk, hogy amit találunk, azzal nem tudunk mit kezdeni. Pedig a tapasztalat inkább az, hogy a kimondott dolgok kisebbek lesznek, mint a cipelt dolgok.
Íme néhány kérdés, amivel ezt a fajta őszinteséget elkezdheted gyakorolni. Nem kell mindet egyszerre, elég ma egyetlen egy.
- Mi az, amire mostanában rendszeresen azt mondom, hogy „nem baj", pedig igazából baj?
- Kinek a véleményétől félek a legjobban, és mit tennék másképp, ha ez a félelem picivel kisebb lenne?
- Mi az a dolog, amit hónapok óta halogatok, és mit véd ez a halogatás?
- Mikor mondtam utoljára nemet úgy, hogy nem magyarázkodtam utána?
- Mit tennék mostanában másképp, ha tudnám, hogy senki nem ítél meg érte?
Nem kell tökéletes válasz. Az is önismeret, ha csak annyit veszel észre, hogy egy kérdésnél összeszorul a gyomrod. Ott érdemes majd idővel visszanézni.
Sokat segít, ha ezeknek a kérdéseknek időt és helyet is adsz, mert az őszinteség ritkán jön parancsra. Választhatsz egy visszatérő pillanatot, mondjuk a reggeli kávé első kortyait vagy az esti utolsó negyedórát, és ott mindig ugyanazzal a kérdéssel ülsz le, amíg nem érzed, hogy mozdul benne valami.
Az is teljesen rendben van, ha napokig ugyanannál az egy kérdésnél időzöl, mert nem a mennyiség visz előre, hanem az, hogy hajlandó vagy egy kicsit ott maradni azzal, ami felbukkan. Csernus szemléletében az őszinteség nem egyszeri nagy vallomás, hanem inkább napi karbantartás, és éppen attól lesz ereje, hogy nem kell hozzá ünnepélyes alkalom, elég hozzá egy csendes perc a saját konyhádban.
Önismereti lépések lépésről lépésre, elfoglalt hétköznapokra szabva
Csernus szemléletének egyik legfelszabadítóbb eleme az a gondolat, amit a Wikipédián is idéznek tőle, és ami nagyjából így hangzik: aki a saját lábán sétált bele egy gödörbe, az a saját lábán ki is tud onnan sétálni. Ez nem hibáztatás, hanem visszaadott erő.
Ha a döntéseink vittek be valahová, akkor a döntéseink ki is tudnak hozni onnan, lassan, lépésenként. Így nézhet ki ez a gyakorlatban.
- Első hét: csak figyelj. Ne változtass semmin, csak esténként írd le egy füzetbe három mondatban, mi volt a nap legerősebb érzése, és mi váltotta ki. Ennyi. A megfigyelés önmagában elkezdi átrendezni a dolgokat.
- Második hét: keresd a mintát. Olvasd vissza a heti jegyzeteidet, és húzd alá, ami ismétlődik. Ugyanaz az ember, ugyanaz a helyzet, ugyanaz a napszak? A minta a térkép.
- Harmadik hét: válassz egyetlen apró döntést. Nem életmódváltást, hanem egy konkrét, kicsi vállalást, például hogy egy bizonyos helyzetben kimondod, mire van szükséged. Egy döntés, következetesen, az többet ér, mint tíz nagy fogadalom.
- Negyedik hét: nézz vissza ítélkezés nélkül. Mi ment, mi nem, és mit tanultál abból, ami nem ment? A visszacsúszás nem kudarc, hanem adat. Holnap újra lehet dönteni.
Ha a négy hét közben felborul a rend, mert beteg lesz a gyerek, jön egy váratlan határidő vagy egyszerűen elfogy az erőd, akkor nem elölről kell kezdeni az egészet, hanem onnan folytatni, ahol abbahagytad. Ez a folyamat nem verseny, és nincs hozzá határidő. Van, akinek az első, megfigyelős szakasz nem egy hétig, hanem egy hónapig tart, és ez ugyanolyan érvényes út, mert a saját tempó nem lassúság, hanem annak a jele, hogy komolyan veszed magad.
Ha édesanya vagy, és most azt gondolod, hogy erre nincs időd, akkor hadd mondjuk ki: nem kell hozzá külön óra. Ez a munka elfér a reggeli kávé mellett, az esti fogmosás után, a parkolóban ülve két teendő között.
És nagyon fontos: az, hogy eddig nem így működtél, nem a te hibád. Úgy reagálunk, ahogy megtanultuk, és mindenki azt adta tovább, amit kapott. A felelősség nem visszafelé mutat, hanem előre: mostantól mit kezdek azzal, amit észreveszek?
Csernus Imre gondolatai a felelősségről, a döntésről és a nemet mondásról
Egy gyakran idézett gondolata szerint a szabadság ott kezdődik, ahol az ember vállalhatja a felelősséget, vagyis ott, ahol van valódi választása, ahol legalább kétféleképpen dönthet. Ez hétköznapi nyelvre fordítva azt jelenti, hogy a szabadságod nem a körülményeiden múlik elsősorban, hanem azon, hogy észreveszed-e a döntési pontjaidat.
Sok nő életében a legnehezebb döntési pont a nemet mondás. Nemet mondani egy plusz feladatra, egy bántó megjegyzésre, egy olyan elvárásra, ami már régen nem a tiéd.
Csernus szemléletében a nem kimondása nem önzés, hanem annak a jele, hogy tudod, mi fér bele az életedbe és mi nem. Ezt is lehet kicsiben gyakorolni: először csak magadban fogalmazd meg, hogy nem, aztán mondd ki halkan, aztán egyszer hangosan is. Idővel egyre kevésbé fog remegni közben a hangod.
A felelősségvállalásnak van egy kevésbé emlegetett, szelídebb oldala is: a jó döntéseinket is érdemes vállalni. Hajlamosak vagyunk csak a hibáinkat számon tartani, pedig az is döntés volt, amikor felhívtad a barátnődet, amikor időben lefeküdtél, amikor kimondtad, hogy elfáradtál. Ha esténként egyetlen ilyen jól sikerült, vállalt döntést megnevezel magadnak, idővel átrajzolódik a kép, amit magadról hordasz, és picivel könnyebb lesz meghozni a következő, nehezebb döntést is. Ha pedig egy hozzád közel álló nőnek adnál ilyen apró kapaszkodót, egy női önbizalom ajándékdoboz is kedves gesztus lehet.
És itt fontos egy felelős mondat: ha úgy érzed, hogy a kimerültség, a szorongás vagy egy régi fájdalom már a mindennapjaidat nehezíti, akkor az önismereti munka mellett, nem helyette, keress fel szakembert, pszichológust vagy orvost. Egy könyv és egy előadás lökést adhat, de a mélyebb munkához néha kísérő kell, és segítséget kérni az egyik legerősebb döntés, amit az ember meghozhat.
Egy mini rituálé, amivel ma elkezdheted
Ha mindebből csak egyetlen dolgot viszel magaddal, legyen ez az ötperces esti rituálé.
- Ülj le egy csendes sarokba, akár a konyhában, amikor már elcsendesedett a ház.
- Tedd fel magadnak a nap egyetlen őszinte kérdését: mi esett ma jól, és mi esett rosszul, tényleg?
- Írd le egy mondatban, vagy csak mondd ki magadban, ítélet nélkül.
- Zárd azzal, hogy megnevezel egy apró dolgot, amit holnap picivel másképp csinálsz.
- Ha kihagyod egy nap, semmi baj, másnap ott folytatod, ahol abbahagytad.
Sokunknak segít, ha ehhez a néhány perchez van egy kézzelfogható kapaszkodó, ezért készítettük a Cseppnyi fény női kártyacsomagot: egy-egy lapja egy kérdés vagy egy bátorító gondolat, amit reggel vagy este húzhatsz, és ami olyankor is ad témát az őszinte befelé figyeléshez, amikor magadtól nem jutna eszedbe kérdés.
Lassan, de a saját lábadon
Csernus Imre szemléletéből talán az a legfontosabb üzenet, hogy senki nem fogja helyetted élni az életedet, de nem is kell egyedül, egyszerre és tökéletesen megváltoznod. Elég ma egy kérdés, holnap egy apró döntés, jövő héten egy kimondott nem. A gödörből kifelé vezető út ugyanolyan lépésekből áll, mint amilyenekkel befelé sétáltunk, csak most már figyelsz közben.
Ha szeretnéd, hogy ez a napi pár perc ne múljon a lelkesedéseden, a Cseppnyi fény női kártyacsomag jó társ lehet hozzá: apró, kézbe vehető emlékeztető arra, hogy ma is megérdemelsz öt percet magadtól. A CSEPP10 kóddal most 10% kedvezménnyel rendelheted meg a pozitivcseppek.hu oldalon. Kezdd kicsiben, haladj lassan, és hagyd, hogy idővel összeadódjanak a cseppek.
